Keresztény Versek

Tulajdonképpen egy Istenhez szóló ima, melyben megvallja a költő, hogy tudja, hogy az emberek közül ő csak  egy, de szeretné ha azért figyelne rá az Úr.

URAM, CSAK EGY VAGYOK…
 
Uram, csak egy vagyok a sok között,
Ki bár rongyos ruhába öltözött,
Vendégeid sorába híva lenni,
Királyi nagy menyegzodre menni,
Szegényen bár, de úgy szeretne!
Mégis talán, ha meglehetne...
 
Rongyos ruhámra félve, hogyha még
Tekintni olykor elfelejtenék,
Azért elottem mégis ott lebeg
Aranytermed, s a szívem úgy remeg!
Aranytermed, s az én ruhám, és
Ajkamra félve jön könyörgés:
 
Nem az elso helyre ülnék, Uram.
A meghívottak mellett boldogan
Húzódnék félre, félre, messzire:
A díszes asztalnak legvégire;
Szívem mélyén azért repesve!
Uram, talán ha meglehetne...
 
Uram, nem kellenének drága ételek:
Nem tennék úgy én, mint az emberek,
Akik jólétre jutnak: erre már
Kívánságuk felhokben egyre jár.
Ily ember morzsát is ehetne!
Uram, talán így meglehetne...
 
Uram, tudom, sok minden útban áll;
Azért szívem mégis remélve vár...
Kegyelmednek sugára végre tán
Dicson csillogva irányulna rám.
Boldoggá engem ez tehetne.
Uram, óh, bárcsak így lehetne...